Ödémabetegség

Az Ödéma-betegség kórokozója a Shigatoxin-2e. Ezt az Escherichia coli egy speciális virotípusa kódolja és termeli, amely világszerte előfordul mind a betegség tüneteit mutató, mind tünetmentes állományokban. Az E.coli elsődleges előfordulási helye a sertésben a gyomor-bélcsatorna. A sertés bélcsatornáján kívül az E. coli megtalálható bélsárral szennyezett takarmányban, vízben, a vízvezeték biofilm terhelése esetén a csapvízben, alomanyagban és a sertések általános környezetében (Wöchtl B. et all, Tierärztl. Umschau 72, 2017). A fertőzés szájon át történhet. Elegendő számú ödémát okozó E. coli baktérium felvételét követően a kórokozó megtapad a nyálkahártyán és elszaporodik. A kolonizációhoz 3-6 napra és fimbria adhezin fehérje termelésére van szükség, mely lehetővé teszi a vékonybél felületén lévő receptorokhoz kapcsolódást a jejunum hátulsó szakaszán és az ileumban. A baktérium által termelt Stx2e toxin innen felszívódik a keringésbe és érfal károsodást okoz a célszervekben.

A kis artériák, arteriolák érfala a degeneratív károsodás következtében fokozottan permeábilissá válik. Az ozmotikus viszonyoknak megfelelően az érrendszerből folyadék lép ki a különböző szervekben, ez jelenik meg makroszkóposan ödéma formájában.
Kocsonyás ödéma látható a nyálkahártya alatt a gyomor nyelőcsői és esetenként fundus tájékán, a középbélben (1. ábra), a vékonybélfodorban és az epehólyag falában (2. ábra) is. A bélfodri és vastagbél nyirokcsomók duzzadttá, tömötté válhatnak. Ödémás elváltozások figyelhetők meg a szemhéjakon, a homlok tájékon, a gégében és az agyban is. (Forrás: Diseases of Swine, 10. kiadás, szerkesztő J.J. Zimmerman et al., John Wiley & Sons, Inc. Kiadva 2012)

Az ödémabetegség(ED) leggyakrabban a frissen választott malacokat érinti, de a későbbi termelési szakaszokban is megjelenhet. A betegség előfordulhat szórványosan, mindössze néhány egyed megfertőződésével, de alkalmanként az egész állományt is érintheti.

A betegség félheveny/heveny formájára az előzetes klinikai betegség nélküli, hirtelen elhullás a jellemző. A legtöbb ödémabetegségben (ED) elhullott malac jó kondícióban van. Néhány egyednél előfordulhat a fogyás, a szemhéjakon és a homlokon duzzanat jelenhet meg. A gége ödémásodása miatt a malacok jellegzetes hangon visítanak. Az agyi ödémák kialakulása miatt a malacoknál megfigyelhető a rángatózás, ataxia, oldalfekvés bénult lábakkal (ld. 3. kép). Néhány egyed túléli az akut betegséget, de ezek fejlődésben visszamaradnak. A fertőzés lefolyása elnyújtott is lehet. A tünetek ismételten előjöhetnek ugyanabban az állományban, különösen egy későbbi takarmányváltás, takarmányban lévő cink-oxid vagy antiotikumok bevitel leállítása esetén illetve egyéb stressz faktorok hatására.